SZFI Hírek

Elhunyt Janszky József

Beküldte:
NOVA Admin, 2018. 01. 17. 13.37

Janszky József
Janszky József

Szomorúan tudatjuk, hogy 2018. január 16-án elhunyt Janszky József az MTA rendes tagja, intézetünk professzor emeritusa, aki hosszú éveken keresztül igazgatója volt az MTA TTKL Kristályfizikai Kutatólaboratóriumának, az SZFKI-val történt egyesülést követően a Kristályfizikai Főosztályt vezette, és emellett 2000-től a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára volt. Temetése az Óbudai temetőben lesz 2018. február 28-án, szerdán, 9:45 -kor a Főnix Teremben. A szertartás után 11:00 órakor a temetőből a KFKI Telephelyre külön busz indul; akik az Intézetbe szeretnének feljutni, ezt igénybe tudják venni.

In memoriam Janszky József

 

Janszky József 1943. május 9-én született Csornán. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A Moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerzett fizikusi diplomát. Hazatérte után, 1970-től Tarján Imre mellett végezte elméleti kutatásait a kristályfizika területén.  „Diszlokációs terek hatása a ponthibákon lokalizált elektronokra és rezgésekre”című kandidátusi dolgozatát 1978-ban védte meg. Ebből az időszakból származik egyik legtöbbet hivatkozott munkája rövid lézerimpulzusok tulajdonságainak karakterizálásáról (Corradi Gáborral és R. N. Gyuzaliannal közösen, Optics Communications 1977). Itt még pikoszekundumos impulzusokról volt szó, ugyanakkor a rövid lézerimpulzusok fizikája, --  ma már a femto- és attoszekundumos skálán, -- később a hazai optikai kutatások egyik legfontosabb területévé vált. 1985-ben lett a fizikai tudományok doktora az időben és térben limitált fényimpulzusok kölcsönhatásával, illetve a nemlineáris optikai folyamatok zaj és disszipációs tulajdonságaival kapcsolatban elért eredményeiért. A kristályfizikai kutatói környezetben természetes módon jött elő a parametrikus erősítés és frekvenciakonverzió folyamatainak kvantumelméleti vizsgálata az 1980-as évek elején. Innen továbblépve, -- a nagydoktori disszertáció után, -- figyelme a fény kvantumstatisztikájával kapcsolatos jelenségek felé fordult. Az abban az időben robbanásszerűen kibontakozó kvantumoptika területén talált időszerű témákat, például az összenyomott fénnyel, és a koherensállapot-reprezentációkkal kapcsolatban. Számos új nemzetközi együttműködést hozott neki a témaváltás, de még fontosabb, hogy ezen a területen tevékenysége iskolateremtőnek bizonyult. 1990-től kezdődően, a kvantumoptikai kutatásaiban, sorban csatlakoztak hozzá tanítványok, akik nagy része ma is sikeres kutatóként dolgozik  hazai és külföldi  kutatóhelyeken. Kutatói eredményei mellett ezt is elismerve választották meg 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2007-ben rendes tagjává.

 

Éveken át igazgatója volt a Kristályfizikai Kutatólaboratóriumnak, amely 1998-ban egyesült az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetével, ahol továbbra is vezette a kristályfizikai főosztályt. Kutatóprofesszorként, később Professzor Emeritusként kötődött az intézethez, és azon belül az általa alapított kvantumoptikai kutatócsoporthoz. 2000 óta a Pécsi Tudományegyetem kinevezett professzora volt, ahol 2001 és 2008 között a Fizikai Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Meghatározó szerepe volt a pécsi fizikusképzés elindításában. Vezetésével jött létre a PTE Fizika Doktori Iskolája, amelynek 2013-ig volt a vezetője.  Öt évtizednyi kutatómunkájának eredményei több mint 170 referált tudományos közleményben jelentek meg; ezek elismertségét mutatja a több mint 2000 hivatkozás. Iskolateremtő kutatói tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra – kutatók generációit nevelte fel. 

 

Janszky József számos tudományos bizottságban vállalt szerepet, így az MTA Lézerfizikai Tudományos Bizottságában hosszú évtizedeken át részt vett a lézerfizikai kutatások magyarországi szervezésében. Tudományos munkásságát 1990-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Novobátzky Károly-díjjal ismerte el. Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya 1992-ben Fizikai Díjjal, majd 1996-ban Fizikai Fődíjjal tüntette ki. 1999-ben megkapta az MTA-tól az Akadémiai Díjat. Életműve elismeréseképpen 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta.

 

Amit még elmondhatunk Janszky Józsefről, hogy hihetetlen általános tudással és intelligenciával rendelkezett, nemcsak a fizika, vagy a természettudományok, de a történelem, az irodalom, és a művészetek terén is – ezért korunk oly ritka polihisztorai közé tartozott, aki mindig lelkesedve osztják meg a tudásukat másokkal. Ez nemcsak a beszélgetőtárs számára volt mindig érdekes, de látni lehetett rajta, hogy Ő is élvezi, ha valami újat tud számunkra mondani.  És valami hihetetlen életerő volt benne, ami abban is megnyilvánult, ahogy jó tíz évvel ezelőtt leküzdötte azt a nehéz betegséget, amely ugyanakkor meggyengítette a szervezetét. Még az utóbbi időben is, amikor már egyre ritkábban találkoztunk, ezekből a beszélgetésekből nemcsak tudást, de sok energiát és humanitást is merítettünk.   Ami a kollégáinak, ismerőseinek és barátainak különösen emlékezetes, hogy mindig mindenkinek igyekezett mindenben segítni, nemcsak szakmai tanácsokkal, de gyakran a magán életben is. A jóindulat nemcsak a családja felé sugárzott belőle, de a barátok és a kollégák irányában is, akik szerencsések voltak, hogy ismerhettek egy ilyen nagy tudású, ritka kedves, szelíd Embert.

Elmondhatjuk, hogy Janszky József nemcsak a közvetlen barátainak fog hiányozni, de mindenkinek, aki ismerte.

  

Czitrovszky Aladár és Kollégái


Beküldte: NOVA Admin, 2018. 01. 17. 13.37,   Hír típusa: Szervezeti,   Megtekintve: 588 alkalommal