Zaránd Gergely a DM-NRG és non-Abelian MPO programcsomagok kapcsán mutatja be, hogy a tudományos adatok és programok megosztása miatt hátrányos helyzetbe kerülhetnek a szerényebb anyagi forrásokkal rendelkező kutatók.
Zaránd Gergely egy korábbi szerkesztői cikkre válaszolt, amiben a tudományos adatok és programok tudósközösségek közötti megosztását elemezték. Zaránd rámutat, hogy abban a világban, amikor versengenünk kell a magasabb impakt faktorú újságokban való publikálásért, és a munkánkat lehetővé tevő támogatásért, egy ilyen programcsomag jelentheti az egyetlen előnyt a nagyobb, jobban támogatott, gyakran technológiai irányultságú kutatóhelyekkel szemben. A Legeza Örs által továbbfejlesztett sűrűségmátrix renormálási csoport (DMRG) programcsomag és a Werner Miklós által kifejlesztett nem-Abeli MPO csomag évek, akár egy évtized munkájával készültek; egy gazdagabb kutatóhely meg ráállít két posztdokot, két hallgatót, és a születő cikkekből kifelejtik az eredeti munka említését, sőt gyakran az egész fejlesztést sajátjukként könyvelik el. Zaránd nem a nyílt forráskódú programok ellen van, a DM-NRG programcsomag is hozzáférhető az oldalukon (http://www.phy.bme.hu/~dmnrg/), csak arra akar rámutatni, hogy a nyílt forráskódú programokból származó eredmények túlságosan egyenetlenül oszlanak meg: az eleve gazdagabb államok több hasznot látnak belőle, míg a szegényebb államok kevesebbet, vagy akár semmit. A cikket a Nature Physicsben érhetik el.
Beküldte: NOVA Admin, 2019. 08. 22. 07.43, Hír típusa: Tudományos, Megtekintve: 3985 alkalommal