A kristályos anyagokkal ellentétben a folyadékok és üvegek szerkezetére a hosszú távú rend hiánya a jellemző. Ezekben a rendszerekben a szerkezetvizsgálat a rövid és közepes távolságokban megvalósuló rendezettség – preferált kötések, legközelebbi szomszédok típusa, távolsága, száma, elrendezése, molekulák orientációja, kötések hálózata – feltárására irányul. A hosszú távú rend hiánya a szerkezetvizsgálat eszközeinek és módszereinek bővítését igényli: a diffrakciós mérések (neutron-, röntgenszórás) mellett további kísérleti technikák (pl. EXAFS) és szimulációs módszerek (fordított Monte Carlo (RMC), molekuláris dinamika (MD)) alkalmazására van szükség.

Az előadás során fenti módszerek gyakorlati alkalmazásába nyújtok bepillantást. Egyik példaként germánium tartalmú kalkogén üvegekben kialakuló kémiai rend jelenlétét mutatom meg. Másik példarendszerem lítium klorid vizes oldata, melynek szerkezete – a meghatározására irányuló több évtizedes kísérleti és szimulációs erőfeszítések ellenére – még mindig vitatott. Több szimulációs technika kombinálásával és számos kölcsönhatási potenciál összehasonlításával olyan szerkezeti modellt sikerült létrehoznom, mely a kísérleti adatokkal és elméleti megfontolásokkal is összhangban áll.