A biokémia/farmakológia területén az egyik legaktuálisabb kihívás a biológiai rendszerekben zajló folyamatok követése. Ez a kihívás közvetlenül a biológiai képalkotás világába vezet, ahol az alkalmazott módszerek összetettségükben, érzékenységükben és időigényükben is különböznek egymástól. A fluoreszcens képalkotáson alapuló technikák számos előnnyel rendelkeznek, ugyanakkor nehéz megfelelő biomarkert előállítani. A Wigner Fizikai Kutatóközpontban a Szilárdtestfizikai Osztály részeként kutatócsoportunk egy új, szilícium-karbid alapú in vivo biomarkeren dolgozik, amely az összes felmerülő kritériumnak megfelel. A célunk olyan fluoreszcens jelölő kifejlesztése, amely nemcsak erősen világít, hanem nagyon jó biokompatibilitással is rendelkezik; ezért a jelenlegi alternatívák korlátait meghaladva használható in vivo képalkotásra. A SiC széles tiltott sávú félvezető, amely kiváló kémiai és mechanikai stabilitással rendelkezik, ezért jó jelölt biológiai képalkotáshoz. A SiC egyetlen jelentős hátránya a lumineszcenciája, mivel a tömbi SiC körülbelül 500-600 nm-en emittál, ennek gerjesztéséhez ultraibolya fényre van szükség. In vivo alkalmazásokhoz az optimális gerjesztésnek és emissziónak 700 és 1300 nm között kell lennie, mivel a sejtek természetes abszorpciója ebben a tartományban alacsony. Munkám célja a SiC fluoreszcens tulajdonságainak javítása volt, hogy alkalmasabbá váljon a biológiai képalkotáshoz. Doktoráns éveim alatt elért eredményeim olyan témákat ölelnek fel, mint a félvezetők elektrokémiai marása és annak átfogóbb megértése; 1-6 nm-es tartományba eső részecskék méreteloszlásának szabályozása kristályhibákon keresztül; ponthibák szabályozott keltése, és biológiai szempontból releváns felületi kémia vizsgálata és jellemzése modellfehérjék segítségével.