Az egyfalú szén nanocsövekre különösen érdekes mechanikai, elektromos és hővezetési tulajdonságaik miatt számos alkalmazás épülhet vagy már épül is, a kompozit anyagoktól kezdve a biomarkereken át, az ultragyors tranzisztorokig. Az egyedi szén nanocsövek előállításának módszerei és tulajdonságaik feltérképezése nagyon fontos a jövőbeni alkalmazások szempontjából. Az optikai mérési módszerek igen hatásosnak bizonyultak az egyes anyagok tulajdonságainak feltérképezéséhez, ám térbeli felbontásukat és érzékenységüket az alkalmazott fény hullámhossza limitálja. A szórási típusú pásztázó közeltér-mikrószkópia lehetőséget nyújt, hogy 20 nm térbeli felbontással információt nyerjünk a mintáink optikai tulajdonságairól. Doktori munkám során ennek a módszernek az alkalmazhatóságát vizsgáltam, először fémes és félvezető nanocsövek megkülönböztetésére. Ezen eredményekre alapozva a továbbiakban szén nanocsövekben növesztett nikkel klasztereket detektáltam, melyek megközelítőleg csupán 700 atomból állnak. Mindegyik esetben a mérési eredményeket a közeltér-kölcsönhatást leíró modellel is előre jeleztem. A munkám utolsó részében fémes szén nanocsövekben keltett plazmonok és a hordozó felület fononjainak kölcsönhatását vizsgáltam. Klasszikus harmonikus oszcillátor modellel megállapítottam, hogy a plazmon-fonon csatolás az ultraerős csatolás tartományába esik. Ezen megfigyelésre alapozva, a szén nanocső plazmonok potenciálisan alkalmazhatók lehetnek a nanocsövek felületén vagy belsejében elhelyezkedő molekulák kimutatására, akár egyetlen molekula azonosításának szintjéig. Ezen felül új lehetőségeket teremthetnek kémiai reakciók módosítására vagy ultragyors plazmonikus áramkörök létrehozására.