A kristályos anyagokkal ellentétben az üvegek és folyadékok szerkezetében nem figyelhető meg hosszú távú rend. Ezen anyagok szerkezetvizsgálata a rövid és középtávú rend feltárására irányul, így vizsgálandók a preferált kötések, a legközelebbi szomszédok típusa, száma, távolsága, elrendezése, a molekulák egymáshoz viszonyított orientációja, a néhány molekulát tartalmazó motívumok, valamint a kötéshálózat egészének viselkedése. A hosszú távú rend hiánya a szerkezetvizsgálat eszközeinek és módszereinek bővítését igényli: a diffrakciós mérések (neutron- és röntgenszórás) mellett további kísérleti technikák (pl. EXAFS) és szimulációs módszerek (pl. fordított Monte Carlo (RMC), molekuláris dinamika (MD)) alkalmazására van szükség.

Az előadás során a fenti módszerek gyakorlati alkalmazásába nyújtok bepillantást. Néhány kalkogén üveg szerkezetének vizsgálatán keresztül megmutatom a kísérleti adatok együttes illesztésének fontosságát. Ionvegyületek vizes oldatainak példáin keresztül számolok be egy, az elmúlt években általam bevezetett módszerről, a sok kölcsönhatási potenciál együttes alkalmazásával történő szerkezet-meghatározásról. Végül az alkohol-víz keverékekben kialakuló hidrogén-kötés hálózattal kapcsolatos legújabb eredményeinket mutatom meg.